22. rész: A "10% szabály" a tervezett karbantartásban (2)

Múlt havi hírlevelünkben arról szóltunk, hogy mennyire fontos a karbantartási munka módszeressége. Leszögeztük, hogy a tervezett eseményeket legjobb a tervtől való minimális eltéréssel megvalósítani. Valójában nincs is értelme másként, de ugyanakkor mérni kell a hatásukat is, és fejleszteni a tapasztaltok alapján.

Hogyan változtassunk munkamódszereinken?

1. Tervezzük meg a karbantartási eseményeket és tartsuk be a tervet minimális csúszást (10%) megengedve! A 10% szabálya egyszerű ökölszabály, amely szerint a tervezett karbantartási események végrehajtása maximum a gyakoriságot jelentő időtartam 10%-áig csúszhat el. Azaz egy havi - harminc napos - esemény legfeljebb három napot csúszhat a kitűzött időhöz képest, tehát plusz/mínusz másfél napot!

2. Mérjük a tervezett beavatkozások megvalósulását és azok hatását! Valójában több karbantartási mérőszámot is alkalmazni kell, itt azonban a tervezett események hatékonyságát szükséges kidomborítani. Vagyis mérnünk kell a rendelkezésre állást, kimutatni a tervezett és a nem tervezett események arányát az összes karbantartási eseményhez képest, valamint a tervezett események megvalósulási aránya is rendkívül fontos mutatószám! Ebből egyértelműen kirajzolódik majd az a trend, hogy amilyen mértékben erodáljuk a tervezett beavatkozások rendszerét, úgy szaporodnak a váratlan meghibásodási eseményeink, ezzel együtt pedig romlik a rendelkezésre állás! Tehát nem szabad sem a tervezett beavatkozásokat elhanyagolni, sem pedig a rendszerességüket felborítani!

3. A mérések alapján mutassunk rá a hiányosságokra és módszeresen számoljuk fel azokat! Fejleszteni kell az eszközöket, szerszámokat, karbantartási technológiát és "skillt", valamint a berendezésen és alkatrészein is érdemes - és igenis lehetséges - fejlesztéseket végrehajtani! Ha eljutottunk odáig, hogy a tervezett akciókat végre tudjuk hajtani - 10%-on belüli csúszással - akkor válik igazán érdekessé, hogy az adott időszak alatt a rendelkezésreállás hogyan és milyen mértékben változott.

Ha csökkent, lehetséges, hogy túlkarbantartást idéztünk elő. Ilyenkor felül kell vizsgálni a tervet, hogy tényleg csakis a szükséges elemeket kezeljük-e, mégpedig csakis a szükséges gyakorisággal és a megfelelő taktikával. Az is lehet, nincs túlkarbantartás, hanem a karbantartási szaktudás, technológia vagy eszköz/felszerelés hiányos az előírt feladatokhoz, ezért azok lassan, és nem kellő precizitással kerülnek végrehajtásra.

Ha stagnál a rendelkezésreállás, akkor az OEE mutató (vagy az OEE összetevőkkel összhangban levő mutatószámok) kiértékelése adhat iránymutatást. A váratlan meghibásodások aránya magas? Vagy a tervezett események visznek el jelentős időt? Netán a termékváltások kötnek le túl sokat az értékes termelési időből? Netán mikroleállások gátolják az üzemelést?

Ha növekedett a rendelkezésreállás, egyértelmű, hogy elsőre "jó helyre nyúltunk" a terv, a skill, az eszközök, a technológia mind rendben vannak - egy évig valószínűleg nem szükséges nagyobb változtatás a terveken.

Sose felejtsük el, hogy nincs két vállalat, amely egyformán számítaná ki a mutatószámait, tehát mindig legyünk tisztában azzal is, milyen veszteséget hová sorol be a cég mérőszámrendszere!

Ajánljuk tehát mindenki figyelmébe az alapos tervezést! Már ennek során tisztázza a termelés és a karbantartás a feladatok csúszásának maximálisan megengedhető mértékét, amely 10%-nál semmiképp ne legyen több! Továbbá mindenképpen mérjék a tervezett és a reaktív/eseti karbantartások számát, a rendelkezésre állást és az OEE-t, elsősorban a kulcsfontosságú termelő berendezések esetében!

Amennyiben felkeltettük érdeklődését, kérjük, keresse Fekete Gábor karbantartás-fejlesztési csoportvezetőt a +3620/973-2866-os telefonszámon vagy az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. email címen.