3. rész: Karbantartási taktikák

Műszaki eszközeink megfelelő állapotának fenntartásához szeretnénk a lehető legjobb taktikai megközelítést kiválasztani. A kérdés megválaszolására azonban, miszerint az egyes eszközök számára a ciklus-, vagy az állapot alapú, esetleg a hibáig üzemelési taktika a legmegfelelőbb, esetleg további megközelítések szükségesek, szinte sehol nem vállalkoznak tudatosan. Hogyan is lehetne szembehelyezkedni a hosszú évek tapasztalatára alapozott karbantartási megközelítésekkel?! Valójában azonban a „tapasztalati tények”-kel sok esetben csak „takarózunk”, és magunknak sem valljuk be, hogy az alkalmazott taktikákat nem is mi, hanem az élet és a körülmények diktálják. Szerezzük vissza az irányítást a véletlentől vagy a mi konkrét alkalmazási körülményeinket nem ismerő, a karbantartási rendet sok évvel ezelőtt, esetleg üzleti megfontolásokat is megjelenítő gépgyártóktól és állítsuk össze tudatosan gépparkunk optimális karbantartási mixét – úgy, ahogyan az tényleg a legjobb nekünk!

Vajon miért „menekülnek” (pontosabban menekülnének, ha tehetnék) szabadságra a karbantartók a nagyjavítások utáni visszaindulás heteiben? Egészen egyszerű. Nowlan és Heap 1978-ban bemutatott tanulmánya feltárta, hogy a nagyjavítások csekély befolyással bírnak egy összetett szerkezet megbízhatóságára. Ezért aztán felújítási munkálatok dacára, ahelyett hogy büszkén szemlélnénk az újjávarázsolt gépeinket, küszködünk a rendszer (gép/gépsor) újraindításával és sebességének felfuttatásával, az egyes részek precíz együttfutásának összehangolásával.

Nem a ciklus alapú feladatok számának növelése jelenti az igazi törődést éppen ezért, sem pedig a mind gyakoribb nagyjavítások. Ha ez így van, akkor mi újat kell kitalálnunk, ami tényleg működik?

Semmi merőben újat nem kell ki-, vagy feltalálni. Minden eszközt a számára (az adott berendezés, az adott működési környezetben és üzleti célok mellett) optimális megközelítéssel, taktikával kell karbantartani. A jól diagnosztizálható forgógépek számára legmegfelelőbb lehet az állapot alapú karbantartási taktika, ennek leghatékonyabb módja a rezgésdiagnosztika. Az elektromos kapcsolóterek/vezérlőszekrények hibáinak feltárásban szintén az állapot alapon meghozott döntések hatékonyak, jó eszköz ehhez a termográfia. De már például az egyszerűbb mechanikus szerkezetek – csuklók, csapok, perselyek, kényszerpályák és követő görgők… stb. – esetében hatékonyak az érzékszervi diagnosztika segítségével megvalósított rendszeres ellenőrzések. Függően a hiba mechanizmusától, vagy a kifejlődésének gyorsaságától arra a döntésre is juthatunk, hogy a hagyományos ciklus alapon végzett javítások/felújítások segíthetnek csak megbízhatóan üzemeltetni eszközünket, noha ez a taktika jóval kevesebb esetben segít, mint az előző kettő. A célzott hibakeresés taktikáját az egyszerű vizsgálatokkal fel nem tárható hibák esetén alkalmazzuk, mint pl. reteszkörök ellenőrzése működtetéssel. További taktikai megközelítés lehet még az áttervezés és koncepcióváltás, amelyet jellemzően akkor alkalmazunk, ha eleve olyan feladatra kívánja a termelés fogni a gépet, amelyet az jelen kiépítésében csak alig képes teljesíteni. Mindezek mellett természetesen sok eszköz üzemeltethető TUDATOSAN hibáig, sőt a valóságban az eszközök zöme nem is kap – nem is kell, hogy kapjon több figyelmet ennél…

E taktikák keveréke a karbantartási mix, amely ma is megtalálható minden cégnél, hiszen ez szinte ösztönösen kialakul. Csakhogy éppen az a probléma, hogy az élet alakította karbantartási mix torz képet mutat, igen messze áll az optimálistól,mondhatni nem oda nyúl ahová, és ahogyan kell. Az ösztönösen kialakított karbantartási mix eredménye a karbantartási források (ember, anyag, idő, pénz) folyamatos hiánya mellet a jelentős (!) túlkarbantartás.

Az igazi megbízhatóságot az a karbantartási mix jelenti, ahol az egyes taktikákat tudatos mérlegelés alapján választjuk meg. Elhatárolva a hibáig üzemeltethető és a váratlan meghibásodásig még csak véletlenül sem engedhető eszközöket.

E karbantartási mixet azonban nem elég a berendezések szintjén kialakítani, hanem berendezés elemek szintjén kell értelmeznünk azt. Egy ilyen részletes elemzésen és tudatos karbantartási mix kialakításán alapuló rendszer minden eszközt az optimális karbantartási taktikával közelít, megteremtve a megbízható eszközparkot! Néhány példa:

• A B767-eknél 20 ezer repülési óránként 1 millió USD megtakarítást értek el
• DC8 vs. DC10 karbantartása:
• 339 vs. 7 merev ciklusú elem, pl. a hajtómű kikerült a ciklus alapú karbantartásból
• A karbantartási költség a felére csökkent
• 4 millió vs. 66 ezer karbantartási óra

Elérhető-e hasonló tendenciájú javulás az Ön vállalatánál is? Igen, miért ne! Csak akarnia kell!

Ha felkeltettük érdeklődését, kérjük, keresse Fekete Gábor karbantartás fejlesztési csoportvezetőt a +3620/973-2866-os telefonszámon, vagy az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. email címen.